Terhelésszimuláció

Terhelésszimuláció a szoftverrendszerek teljesítményének értékelését jelenti üzemszerű vagy csúcs terhelés alatt. A cél olyan válaszidők, átviteli kapacitások és stabilitás felmérése, amely megfelel a felhasználói igényeknek és a megadott szolgáltatási szintnek (SLA). A teszt során a rendszer különböző terhelési szinteket és összetett műveleteket gyakorol, hogy feltárja a limitációkat és a skálázhatósági problémákat. A terhelésszimuláció gyakran része a teljesítmény-tesztelésnek, és különbözik a stressz- és reziliencia-tesztektől, amelyek a határok átlépésére vagy zavaró eseményekre fókuszálnak.

Fontos mérőszámok közé tartozik a válaszidő, a rendszer átviteli kapacitása, a hibaarány, a kérésenkénti és időalapú terhelés, valamint a környezeti erőforrások kihasználtsága (CPU, memória, diszk I/O, hálózat). Ezeket összevetik az elvárt SLA-val és a tervezett kapacitással. A jellegzetes terhelési profilok közé tartozik a folyamatos alacsony terhelés, a fokozatos növekmény (ramp-up), a hirtelen csúcsok (spike) és a hosszú végrehajtás során bekövetkező szunnyadó terhelés (soak).

A terhelésszimulációt szkriptelt felhasználói tevékenységekkel vagy valós felhasználói viselkedésen alapuló mintákkal végezhetik. Gyakran alkalmazott eszközök: Apache JMeter, Gatling, Locust, k6. A tesztet elkülönített környezetben, reprodukálható adatokkal és megfelelő monitorozással végzik, és a kiértékelés során azonosítják a teljesítmény-bottlenecket és a skálázási korlátokat.

Az eredmények alapján döntéseket hoznak az infrastruktúra-fejlesztésről, alkalmazás architektúra módosításáról, vagy a hardver- és felhő-források kapacitás-bővítéséről. Fontosak a korlátok és a reprodukálhatóság figyelembe vétele: a fejlesztéshez és a termeléshez képest eltérő környezet, a tesztadatok érvényessége és a terhelési profilok reprezentativitása befolyásolhatják az eredményeket.