Teherbírása

Teherbírása, vagyis bearing capacity, olyan fogalom, amely egy rendszer, elem vagy szerkezet által biztonságosan elviselhető legnagyobb terhelést jelenti. Gyakorlati értelemben a teherbírása magában foglalja a statikus terhelések mellett a dinamikus vagy kumulatív terhelések hatásait is. Két fontos állapot megítélése jellemző: a szolgáltatási (üzemeltetési) határállapot, ahol a használat során előforduló deformáció vagy károsodás még elfogadható lehet, és a végső határállapot, amikor a szerkezet vagy elem fennálló meghibásodása történhet meg.

Az alkalmazási kör széles: talajtani teherbírás a talajra gyakorolt nyomást írja le; szerkezeti elemek teherbírása az anyagok, keresztmetszetek és kapcsolatok képességét jelenti; gépek és berendezések teherbírása pedig a megengedett üzemelési terhelési szintet határozza meg. A teherbírást számos tényező befolyásolja, például az anyagminőség, a keresztmetszet és geometria, a támogató feltételek, az öregedés, korrózió, fáradás és a környezeti hatások. Továbbá a terhelés kombinációk és üzemeltetési körülmények is hatással vannak rá.

Az értékelését és szabályozását tervezési számítások és ellenőrzött tesztek végzik, amelyeket nemzeti és nemzetközi szabványok, ajánlások és kódok írhatnak elő. Módszerek közé tartoznak a statikus és dinamikus vizsgálatok, terhelés- és anyagvizsgálatok, valamint talajteherbírási vizsgálatok. Megfelelő teherbírás nélkül nő a tartós deformáció, a korona károsodások és a szerkezeti instabilitás kockázata.