Találmány

Találmányok alatt általában egy problémára adott új és hasznos megoldást értjük, amely gyakran új eszközt, módszert vagy folyamatot jelent. A találmányok gyakorlati célokat szolgálnak, például hatékonyság növelését, költségek csökkentését vagy új képességek megvalósítását.

A találmány és a felfedezés közötti különbség abban áll, hogy a felfedezés egy jelenség létezésének felismerése, míg a találmány konkrét, használható megoldást kínál. A fejlődés gyakran kísérletezésből, tervezésből és prototípus-készítésből születik, és lehet inspiráció az innovációhoz.

Szóhasználatban a találmány kifejezés a magyar nyelvben a talál igéből származik, a -mány képző pedig a létrejöttességre utal. Így a szó a létrejövő, megoldást adó terméket vagy folyamatot jelöli.

A találmányok jogi védelmét szabadalmi rendszere biztosítja. Egy találmány szabadalmazhatósága feltételezi a újdonságot, a technikai megoldást és az ipari alkalmazhatóságot. A szabadalom kizárólagos jogokat ad a feltalálónak a hasznosításban, és ez a jog területi jellegű: érvényes lehet nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten (például EPO vagy PCT útján történő bejelentés után). A védettség általában 20 évig tart.

A folyamat magában foglalja az ötlet szilárd koncepcióvá alakítását, tervezést, prototípus-készítést és tesztelést, ezt követi a részletes leírás és a bejelentés benyújtása. A leírásnak pontos és részletes adatokkal kell alátámasztania a találmány működését.

A találmányok gazdasági és társadalmi hatást gyakorolnak: új iparágakat, munkahelyeket teremtenek és ösztönzik a továbbfejlesztést, miközben etikai, biztonsági és környezeti kérdéseket is felvetnek. Történetileg például a villanykörte, a telefon vagy a transzisztor megalkotása jelentős mérföldkő volt a technikai fejlődésben.