Szövetátültetés

Szövetátültetés olyan sebészeti eljárás, amely során egy donor szövete vagy annak részét ültetik be a beteg testébe a sérült terület helyreállítására. Az átültetett szövet lehet autograft (saját testből), allograft (azonos fajból származó emberi donor) vagy xenograft (más fajból származó).

Autograft esetén a donor és a recipiens ugyanaz a személy; ez a kilökődés kockázatát általában minimalizálja, és gyakran használják bőr- és csontátültetésekben.

Allograft emberi donorból származó szövet. A kilökődés kockázata miatt előkészítés, feldolgozás és steril körülmények szükségesek; időnként immunrendszeri kezelést is alkalmaznak a sikeres beültetés érdekében. Gyakori példák: bőrdonor szövet, csont-, ín- és szaruhártya-átültetés.

Xenograft olyan szövet, amelyet más fajból nyernek; alkalmazása korlátozott, mivel az immunválasz erősebb lehet és különleges feldolgozást igényel.

Eljárás és előkészítés: kiválasztják a megfelelő donoranyagokat, a szövetet sterilizálják és előkészítik, majd a műtét során beültetik; a kezelését követően gondos utánkövetés szükséges a fertőzés és kilökődés korai felismerése érdekében. A tárolás és feldolgozás gyakran szövettárakban vagy speciális kórházi egységekben történik.

Kockázatok és eredmények: kilökődés, fertőzés, hegesedés és funkcióvesztés. Hosszútávon a rehabilitáció és a fizikoterápia fontos lehet.

Jogi és etikai keretek: a donor beleegyezése szükséges, a szövetek adományozását és tárolását szigorú előírások szabályozzák; a szövettárak és a feldolgozó központok felügyelete biztosítja a minőséget és a nyomon követhetőséget.