Számnévek

Számnév vagy számnevek a magyar nyelvben a szám fogalmát vagy a sorrendet kifejező szófaj. A számnevek két fő csoportba sorolhatók: alapszámnevek (cardinalis számnevek) és sorszámnevek (ordinalis számnevek). Bizonyos nyelvi környezetekben léteznek törtrész számnevek is, amelyek a törtrészeket, arányokat fejezik ki, például egyötöd vagy ötöd.

Alapszámnevek közé tartozik a számok mennyiségét kifejező szó, például egy, kettő vagy két, három, tíz, száz, akár nagyobb értékek is (például harmincnégy, száznyolcvanhét). Ezek a számnevek általában a főnév előtt állnak és a főnév esetétől, számától függően ragozódhatnak, illetve a szöveg értelmében determináló szerepet látnak el. A melléknévként funkcionáló számnevek gyakran változtatnak formájukon, ha a mondat összetett vonzat vagy határozó szerepbe kerül.

Sorszámnevek a sorrendet jelölik: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, tizedik stb. Ezek determinálókként funkcionálnak és a főnév nemével, számával és esettel egyeztethetnek. Például „az első könyv” (nominatív), „az első könyvet” (akuszatív) formában. A sorszámnevek általában ragozódnak, amikor a mondat esete vagy szám szerint módosul.

Írásuk és szókapcsolódásuk hagyományosan eldől, de a legtöbb alapszámnév és sorszámnév egybeírt alakban íródik. A számnevek használhatók egyes számú és többes számú főnevek előtt is, és gyakoriak a sorszámokkal kifejezett fogalmak, például dátumok, állásfoglalások és hivatkozások megnevezésében.