Sztereó

Sztereó, vagy sztereó hangzás, olyan hangreprodukciós módszer, amely két vagy több független audio csatornát használ a hang irányultságának, távolságának és térhatásának érzékeltetésére. A kifejezés a görög stereos szóból származik, amely „szilárd” vagy „three-dimensional” értelemben használatos. Leggyakoribb formája a kétcsatornás sztereó, amelyet külön bal és jobb csatornával hallható hangfalakra vagy fejhallgatóra továbbítanak. A csatornák közötti amplitúdó-, időzítés- és fáziskülönbségek révén jön létre a sztereó kép, amely segíti a hallgatót a hangok különböző helyekre történő lokalizálásában és a térhatás érzékelésében.

A felvételben és reprodukcióban a sztereó úgy tervezik, hogy mono-kompatibilis legyen: a bal és a jobb csatorna összegezése egyetlen csatornává nem veszít lényegi információt. A mikrofontechnikák, a beszerezés helye és a szobai akusztika mind befolyásolják a sztereó mix érzékelését.

A koncepció a 20. század elején bontakozott ki, majd a film- és zenei sztereó fejlesztésével vált széles körben használttá. A magyar nyelvű szaknyelvben a sztereó a háztartási hangrendszerek, a mozik és a felvételi munka alapfogalma; előfordulhat továbbá olyan kifejezésekben, mint a sztereó fotózás vagy képalkotás, amelyek két eltolódó perspektívával adnak mélységet. A sztereó a digitális korszakban is alapvető elrendezés maradt, miközben a többcsatornás rendszerek (surround) és virtuális surround megoldások kibővítették a hallható tér háromdimenziós lehetőségeit.