Szkennálótransmissziós

Szkennálótransmissziós (szkennáló-transmissziós) egy olyan kifejezés a magyar technikai és tudományos szóhasználatban, amely olyan rendszerek vagy elméleti modellek leírására szolgál, ahol a szkennálás és a transzmisszió szorosan összekapcsolódik. A szó a szkennáló (szkennelés, adatgyűjtés jelekkel) és a transmissziós (átvitel, továbbítás) elemeinek összevonásával jött létre. A fogalom nem feltétlenül hivatalosan standardizált: gyakran leíró vagy hipotetikus kontextusokban fordul elő.

A szkennálótransmissziós rendszerek általában két fő alrendszert tartalmaznak: egy szkennelő egységet, amely lehet optikai, radiográfiai vagy más típusú érzékelővel dolgozó, és egy átviteli csatornát, amely a begyűjtött jel továbbítását biztosítja. A cél, hogy a mért értékek és a késleltetés minimalizálása mellett a kommunikációs vagy analitikai állapotok közvetlenül megvalósíthatók legyenek. Ilyen elképzelések gyakran felbukkannak valós idejű mérésben, orvosi képalkotásban vagy ipari diagnosztikában.

Előnyök között említik a valós idejű adatigények kielégítését és az adatok integrált feldolgozását, míg a kihívások közé tartozik a jel-zaj viszony, a jelveszteség és a biztonsági kérdések. A fogalom kapcsolódik a szkennelés, a tomográfia és az optikai transzmisszió témáihoz, de használata jellemzően koncepcionális vagy irodalmi jellegű.