Szintaktika

Szintaktika a nyelvek és más formális rendszerek szintaxisát vizsgáló tudományág. Célja, hogy megértsük, hogyan épülnek fel a szavakból és jelölésekből összetettebb egységek, mint a kifejezések és mondatok, és milyen hierarchikus szerkezetek, kapcsolatok vezetnek a jelentéshez.

A természetes nyelvekben a szintaktika a mondatrészek, a nyelvtani funkciók (alany, állítmány, tárgy) és a viszonyrendszerek leírását fedi: NP és VP szerkezetek, alárendelő és mellérendelő kapcsolatok, mozgások (kérdés, fókusz), egyeztetés. A vizsgálat gyakran fa- vagy függőségi gráfokkal ábrázolható, és több elméleti irány létezik, például generatív grammatika, függőleges vagy deklaratív nyelvkönyv-alapú megközelítések, valamint konstrukciós grammatika.

A magyar nyelv például rugalmas szórenddel és gazdag toldalékolással jellemzett, ezért a szintaktika és a mondat jelentése gyakran a mondatrész szerepe és a kontextus függvénye. A szintaktika szoros kapcsolatban áll a szemantikával és a pragmatikával, és a morfológiai szerkezetek jelentős hatást gyakorolnak a mondatszerkezetekre.

Szintaktika a számítástechnikában is elterjedt fogalom: a programozási és formális nyelvek szintaxisa a lehetséges karaktersorozatok szabályait írja le. Kontextusmentes és más grammatikák, parse-fák, tokenizálás és szintaktikai hibaészlelés jellemzik a fordítókat és értelmezőket.