Szilvalekvár

Szilvalekvár a hagyományos magyar gyümölcslekvárok közé tartozó készítmény, amelynek alapanyaga általában érett szilva. Az előállítás során a szilvákat megmossák, magházukat eltávolítják és szükség szerint feldarabolják, majd cukorral lassú tűzön megpárolják. Gyakran adnak hozzá egy kevés citromlevet a savanykás ízért és a zselésítéshez. A végeredmény lehet sima vagy darabos, a feldolgozás módjától függően.

Elkészítésének lényege a gyümölcsök sűrű conisztencia elérése: a gyümölcsöt cukorral, folyamatos keverés mellett főzik, amíg a massza sűrűsödik és ragadós állagú lesz. A szilvalekvár színe a szilva fajtájától és az érettségtől függően általában mély lila vagy rubin piros. Néhány recept hagyományosan a héjat is megőrzi, hogy gazdagabb színt és aromát adjon a lekvárnak, mások a textúra érdekében a masszát pürésítik vagy átnyomják.

Felhasználása változatos: kenyérre kenve reggelire, sütemények töltelékeként vagy desszertek kiegészítőjeként gyakran megtalálható a háztartásokban. Szilvalekvár jellemző ízesítője lehet sajtoknak vagy édes-savanyú irányú ételeknek, s néha húsételek vagy glazúrok részeként is feltűnik a gasztronómiában.

Tárolás: a kész lekvárt forró üvegekbe töltik, lezárják és hűvös, sötét helyen tartják. Nyitás után a tárolás hűtőben ajánlott, és a felhasználásig tárolható. Száraz, steril kollekcióban hosszabb ideig megőrizhető. Variációi között előfordulhatnak fűszerezések, például fahéj vagy vanília a sajátos ízvilág érdekében.