Szilíciumacélok

A szilíciumacélok, más néven villamosacélok vagy magnetikus acélok, olyan acélötvözetek, amelyek főleg vasból és szilíciumból állnak, általában 0,5–6,5 tömegszázalék szilíciumot tartalmazva. A szilícium hozzáadása jelentősen javítja az acél mágneses tulajdonságait, különösen a vasveszteségek csökkentésével és a mágnesezhetőség növelésével.

Ezeket az acélokat elsősorban az elektromos iparban használják, különösen transzformátorok, generátorok és elektromotorok magjának gyártásához. A szilícium csökkenti a hiszterézis-veszteségeket, amelyek az ismétlődő mágneses ciklusok során keletkező energiaveszteségek, valamint az örvényáram-veszteségeket, amelyek az acél magban indukált áramok okozta veszteségek. Ezáltal növelik az elektromos berendezések hatékonyságát és csökkentik a működési hőmérsékletüket.

A szilíciumacélokat két fő kategóriába sorolják: az úgynevezett "orientált" és "nem orientált" típusokra. A nem orientált acélokban a szemcsék rendezetlen eloszlásúak, míg az orientált acélokban a mágneses domének egy adott irányba rendeződnek, ami jobb mágneses tulajdonságokat biztosít a mágnesezés irányában. Az orientált acélokat jellemzően nagy teljesítményű transzformátorokban alkalmazzák. A gyártási folyamat, beleértve a hengerlést és a hőkezelést, kulcsfontosságú a kívánt mágneses tulajdonságok elérésében. A szilíciumacélok fejlesztése folyamatos, célja a veszteségek további csökkentése és a hatékonyság növelése az elektromos energia átalakításában.