Szerepformák

Szerepformák a nyelvekben a mondatban részt vevő résztvevők szemantikai szerepeinek és azok grammatikai megvalósulásának vizsgálatához használt fogalom. A szerepformák leírják, ki az esemény elindítója, ki a hatás célpontja, ki milyen módon vesz részt a cselekményben, és hogyan jelenik meg ez a viszony a mondatban. A fogalom a szemantika és a nyelvtan kölcsönhatását hangsúlyozza, és lehetővé teszi a szerepek szerinti argumentum-struktúra összevetését.

A szerepformákat gyakran a szintaktikai és szemantikailag releváns kategóriák szerint csoportosítják. A központi (core) szerepek közé tartozik az agent (a cselekmény végrehajtója), a patient vagy theme (a cselekmény közvetlen kimenetele vagy tárgya), az experiencer (érzékelő), valamint más, a mondat alapfelépítését meghatározó szerepek. A perifériás szerepek közé sorolhatók például az instrumentum (eszköz), a goal (cél), a source (forrás), a location vagy a benefactor. A különböző nyelvek eltérőképpen valósítják meg ezeket a szerepeket: igen, a nyelvtani esetek, a szórend, a névutók vagy a igei ragozás is viselhetik a szerepformát.

A magyar nyelvben a szerepformákat jellemzően a névutókkal, a toldalékokkal és a mondatszerkezettel valósítják meg. Példák: A tanár megírta a dolgozatot. Itt a tanár az agent, a dolgozatot pedig a patient. Tollal írta a dolgozatot az diákban; instrumentum. A könyvet a diák adta a tanárnak; recipient vagy benefactor. A gyereknek tetszik a film; experiencer. Ezek a példák jól mutatják, hogyan jelennek meg a szerepformák a mindennapi nyelvben.