Szecesszió

Szecesszió, vagy magyar szecesszió, a késő 19. század végén és a 20. század elején Európában kialakult művészeti mozgalom, amely a díszítőművészetek, az építészet és a design területén új látásmódot hozott. A mozgalom a historizáló iskola ellenpólusaként a funkcionális formákat és az organikus, növény- és állatmotívumokkal teli dekorációt helyezte előtérbe, gyakran asymmetrikus kompozíciókkal és folyékony vonalvezetéssel. A cél a művészetek és az ipari gyártás összekapcsolása volt, vagyis a gesamtkunstwerk elv megvalósítása.

Magyarországon a szecesszió a budapesti és vidéki művészeti életben erőteljesen megnyilvánult. A hazai változat gyakran ötvözte a nemzetközi szecessziós formákat a magyar népi hagyományokkal és történeti motívumokkal, amely érzetet adott a korszak nemzeti megújulási törekvéseinek. A díszítő építészetben és az alkalmazott művészetekben kiemelkedő szerepe volt a kerámia- és üvegdekorációnak, a vas- és kerámiafelületek integrált megoldásainak, valamint a részletek gondos megmunkálásának.

A mozgalom legismertebb hazai alakja Ödön Lechner, aki a magyar néprajzi motívumokat és a külföldi szecessziós elemeket ötvözte, és fontos szerepet játszott a korszak építészetének jellegzetes hangjának kialakításában. A Zsolnay-kerámiagyár is jelentős hozzájárulást adott a hazai szecesszió dekoratív megoldásaihoz.

A szecesszió az első világháború környékén fokozatosan lecsendesedett, ám hatása a későbbi modernizmusra és a magyar vizuális kultúrára hosszú távon is érezhető maradt.