Szövetképzdés

A szövetképződés a biológiában az a folyamat, amelynek során a sejtek programozott differenciálódása és szövetek szerveződése révén különféle sejttípusok és szövetek alakulnak ki. Ez a folyamat mind az embrionális fejlődésben, mind a felnőttkori regenerációban és gyógyulásban központi szerepet játszik.

A szövetképződést genetikai programok, jelátviteli utak és epigenetikai módosítások irányítják. Morphogének és fő jelátviteli útvonalak (például Wnt, Hedgehog, Notch, BMP/TGF-β) szabályozzák a sejtek differenciálódását, migrációját és a szövetek morfológiáját. Az extracelluláris matrix (ECM) és a sejtek közötti adhíziós kötések szilárd architektúrát adnak, lehetővé téve az összehangolt organizációt.

A szövetképződésnek több fő típusa van. Embrioni szövetképződés során gastruláció és a fő szövetképződmények kialakulása zajlik. Felnőttkorban pedig a regeneráció és a gyógyulás zajlik, amely során különböző sejttípusok újraépítik a szöveteket. Epiteliális, kötő-, izom- és idegszövetek formálódása mind hozzájárul a funkcionális szövetek létrejöttéhez.

Jelentős a kutatásban és az orvostudományban is: in vitro modellek, 3D kultúrák és organoidok, illetve a 3D biotechnológiás technikák révén a szövetképződés mechanizmusai vizsgálhatók és új terápiás megközelítések fejleszthetők.

A szövetképződés zavara fibrotikus állapotokhoz, fejlődési rendellenességekhez vagy tumoros folyamatokhoz vezethet, ezért a folyamathoz kapcsolódó jelátviteli hálózatok tanulmányozása fontos.