Szívkimenet

A szívkimenet (cardiac output) a szív percenkénti vérmennyisége, amelyet a szív pumpál ki a keringésbe. Kiszámítható a szívfrekvencia és a pár összehúzódásra mért őrtérfogatával: CO = HR × SV. A nyugalomban átlagosan körülbelül 4–8 liter vér/perc kerül a keringésbe, és a testmérettől függően változik. A kardióaktivitás növekedésével a CO jelentősen megnőhet.

A szívkimenet fő szabályozói a preload (vénás visszajuttatás, ami a pitvarokba beérkező vér mennyiségét jelenti), a afterload (a nagyér-tófia ellenállása), a kontraktilitás és a sapkaszintű auton control (szabályozás). A Frank–Starling mechanizmus szerint növekvő preload növeli a stroke volument, amíg a szívizom-szálak optimális hosszúságánál el nem éri a maximális összehúzódási erőt. A szimpatikus idegrendszeri aktiváció növeli a HR-t és a kontraktilitást, így emelkedik a CO. A túlzott afterload csökkentheti a kimenetet, míg kifejezett hipertónia vagy kardiális gyengeség esetén a CO alacsonyabb lehet.

Mérés és értékek: a CO mérhetó invazív és non-invazív módszerekkel. Klasszikus módszer a Fick-elv vagy a thermodilúciós eljárás, de gyakran alkalmaznak echokardiográfiát, impedancia-kardiográfiát vagy MRI-t is. A CO egységének megfelelő a szívindex (cardiac index), amely CO-t osztja a testfelület négyzetével. Normálértéke nagyban függ az életkortól, testmérettől és terheléstől. Edzésben élőknél a CO nyugalomban is 5 L/min körüli, terhelés alatt jelentősen nő.

Klinikai összefüggések: alacsony szívkimenet jellemző lehet súlyos szívelégtelenségre vagy kardiogén sokkra; magas CO előfordulhat septikus sokkban vagy hypothalamikus állapotokban. A szívkimenet fontos diagnosztikai és közvetlen terápiás paraméter lehet a keringési állapot felmérésében.