Sivatagok

Sivatagok olyan földrajzi övezetek, ahol az éves csapadék rendkívül alacsony és a párolgás magas. A Föld szárazföldi területeinek mintegy harmada sivatagos övezethez tartozik. A hőmérséklet nappal gyakran nagyon magas lehet, éjjel pedig jelentősen lehűlhet. A felszín nem kizárólag homokból áll: lehetnek köves síkságok, sziklás területek, vagy homokdűnék (erg), kavicsos síkságok (reg) és hamada területek is.

Formálódásukat a tartós csapadékhiány, a Hadley-áramlás és a helyi éghajlati viszonyok okozzák. A sivatagokat általában forró és hideg típusokra bontjuk: forró sivatagok például a Szahara és az Arab-félsziget sivatagai, hideg sivatagok pedig a Góbi.

Az éghajlat és a talaj összetett: alacsony éves csapadék, magas párolgás, nagy napi hőmérséklet-ingás jellemző. Sok sivatag talaja sós vagy mészben gazdag, belső vízhez való hozzáférés korlátozott; a felszín alatt fordulhatnak elő vízrétegek, de hozzáférésük gyakran nehézkes.

Az élővilág alkalmazkodott az extrém körülményekhez: a növényzet általában mély gyökérzettel, tömött víztároló szervekkel és rövid életű, gyorsan maghozó időszakokkal bír; az állatok pedig többnyire éjszaka aktívak, vagy redukált vízigénnyel élnek. Példák: tevefélék, rókák, mókusok, gyíkok és rovarok.

Emberi tevékenység hatásai: nomád életmód, kereskedelem, bányászat; ma azonban a sivatagok megújuló energiát termelő projektekre is helyet adhatnak, például napelemekre. A sivatagosodás és a klímaváltozás veszélyezteti a talaj és víz erőforrásait, ezért védelmi intézkedésekre és fenntartható használatra van szükség.