Repülésképtelenség

Repülésképtelenség az olyan állapotot jelenti, amikor egy repülőgép vagy más repülő eszköz nem képes a légkörben stabil repülést végrehajtani, vagy nem tud fel- és leszállni. Ez általában technikai hiba, szerkezeti károsodás, vagy a repülőgép működéséhez szükséges feltételek hiánya miatt következik be.

A repülésképtelenség okai sokféleek lehetnek. Technikai hiba, például motorhiba, hidraulikai vagy elektromos rendszer meghibásodása, vagy a repülőgép szerkezeti elemeinek károsodása (pl. szárny vagy fűrészél sérülése) akadályozhatja a repülést. Mások között a légkörbeli viszonyok, például erős szél, vihar, vagy a repülőgép légnyomás- és oxigénrendszerének elégtelensége is szerepet játszhat. Emellett a pilóta vagy a személyzet hibája is vezethet repülésképtelenséghez, például rossz irányítás vagy nem megfelelő felkészültség miatt.

A repülésképtelenség esetén a pilóta vagy a repülőgép üzemeltetője általában kényszerleszállást hajt végre, ha az a biztonságos. A kényszerleszállás célja, hogy a repülőgépet biztonságosan leállítsák, és a fedélzeti személyzetet, valamint a utasokat megmentik. A repülésképtelenség előfordulása miatt a repülőgép-üzemeltetők és a légiközlekedési hatóságok folyamatosan dolgoznak a biztonság növelésére, például rendszeres technikai ellenőrzőkkel, karbantartási programokkal, és a pilóták képzésének javításával.

A repülésképtelenség nem azonos a repülőgép balesetével, bár a két fogalom gyakran kapcsolódik egymáshoz. A repülésképtelenség csak az állapotot jelöli, míg a baleset a negatív esemény, amely esetlegesen következik be, ha a repülésképtelenség nem kezelhető megfelelően. A repülésképtelenség kezelése és megelőzése a légiközlekedés egyik legfontosabb témája, mivel a biztonság minden repülés során elsődleges prioritás.