Rendhagyóak

Rendhagyóak, vagy rendhagyó szavak a magyar nyelvben azok a szavak és nyelvtani alakok, amelyek nem követik a nyelv általános ragozási vagy képződési mintáit. A kifejezés leggyakrabban a rendhagyó igékre utal, de szóhasználatban előfordulhat tágabb értelemben is.

A legfontosabb csoport a rendhagyó igék. Ezek olyan igék, amelyek alakjai a különböző időmódokban és személyekben nem követik a többi ige általános mintáját. A legismertebb rendhagyó ige a lenni, amelynek jelen idejű alakjai között megtalálhatók a „vagyok”, „vagy”, „van”, „vagyunk”, „vagytok”, „vannak”, és a múltideji formák, például „voltam”, „voltál”, „voltunk”, „voltatok”, „voltak”.

A másik fontos téma a rendhagyó melléknevek közé tartozó fokozásban megfigyelhető rendellenesség. Például a jó–jobb–legjobb vagy a rossz–rosszabb–legrosszabb mintákat említik; ezek a fokozások rendhagyónak tekintendők a kezdeti alakhoz viszonyítva, annak ellenére, hogy a környezetben gyakran a szokásos képzőket is használják.

A rendhagyóak ismerete segíti a helyes szókincs- és nyelvtanhasználatot, különösen a nyelvtanulók számára. Szótárakban és nyelvtankönyvekben gyakori, hogy a rendhagyó alakokat listázzák, és a gyakorlás során ezek rögzülnek.

Lásd még: rendhagyó igék, magyar nyelvtan, fokozás.