Rendeltetések

Rendeltetés (rendes formában a rendeltetések távlatában is) a magyar nyelvben a dolgok célját, funkcióját vagy előre meghatározott használatát jelöli. Egy tárgy rendeltetése az, amit a tervező vagy a gyártó a használóra nézve meghatároz; egy folyamat rendeltetése pedig az a feladat, amelyet végre kell hajtania. Ezenkívül a kifejezés filozófiai–időnként irodalmi kontextusban teleológiás értelemben is előfordul, amikor egy jelenség végső okát vagy értelmét értjük alatta, akár a lét értelmére vagy sorsára utalva.

Etymológiailag a rendeltetés a rendel igéből származik, amelynek jelentése előírni, kijelölni vagy hozzárendelni. Az -etés képző pedig olyan fogalmat alakít át, amely egy cselekvés vagy állapot eredményét, módját vagy célját fejezi ki. A mindennapi nyelvben a rendeltetés a használat vagy a funkció szóval közelíthető meg, de gyakran pontosabban utal a tárgyalás konkrét céljára.

Használati megjegyzések: a rendeltetéset gyakran meghatározzuk vagy feltüntetjük egy eszköz vagy rendszer leírásában, például: „Ez a készülék rendeltetése az adatok gyűjtése és továbbítása.” A tervezési és jogi leírásokban különbséget tehetünk a rendeltetés és a használat (használati utasítás) között. Bizonyos szövegekben a szó inkább filozófiai keretben fordul elő, mint például a „élete rendeltetése” kifejezés.

See also: teleológia, funkció, cél, sors.