Rekonstruálhatóságát

Rekonstruálhatóságát általában az a tulajdonság értelmezi, hogy adott megfigyelések, mérési adatok és egy ismert modell alapján vissza lehet-e állítani az eredeti állapotokat, jeleket vagy információt. A pontos meghatározás területenként változik, de a közös szemlélet az, hogy a rendelkezésre álló adatokból egyértelmű vagy legfeljebb megfogható módon lehet-e visszavezetni a kiindulási objektum állapotát vagy tartalmát.

Különböző szakterületeken más-más megközelítések léteznek. Jel- és képfeldolgozásban a rekonstruálhatóság tipikusan azt jelenti, hogy egy zajos vagy tömörített jelből és/vagy alacsony felbontásból a lehető legpontosabb visszaadás történik meg, például a Nyquist–Shannon elv alapján a mintavételezés és visszaépítés feltételeinek megvalósulásakor. Dinamikus rendszerekben megfigyelhetőség vagy rekonstruálhatóság a belső állapotok hosszú idők alatt történő megfigyelésével való visszavezethetőséget írja le; lineáris rendszereknél ez gyakran a megfigyelhetőségi mátrix rangja alapján vizsgálható. Graf-elméleti problémákban rekonstruálhatóság arra utalhat, hogy egy gráf bizonyos rész- vagy elhagyott struktúráinak ismeretéből meghatározható-e a teljes gráf.

Korlátai közé tartozik, hogy a rekonstruálhatóság gyakran feltételekhez kötött (például adott modell, zajtól mentes vagy zajos megfigyelések, elégséges mennyiségű adatok), és előfordulhat, hogy csak bizonyos ekvivalenciaosztályokon belül, vagy akár bizonytalansággal rekonstruálható. Kapcsolódó fogalmak: azonosíthatóság és megfigyelhetőség.