Rayleighhullámok

Rayleigh-hullámok, vagy más néven Love-hullámok, egy típusú felszíni hullám, amely a szeizmikus hullámok közé tartozik. Ezek a hullámok a Föld kérgében terjednek, és különösen károsak lehetnek földrengések során. Nevüket Lord Rayleighről kapták, aki elsőként írta le őket 1904-ben.

A Rayleigh-hullámok a szeizmikus hullámok közül a leglassabbak, de intenzitásuk és pusztító erejük miatt jelentenek nagy veszélyt. Ellentétben az úgynevezett P-hullámokkal és S-hullámokkal, amelyek a Föld belsejében terjednek, a Rayleigh-hullámok a felszínen mozognak. Különlegességük, hogy a hullámok mozgása összetett, ellipszis alakú pályán történik. Ez a mozgás függőleges és vízszintes komponenseket is tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a talaj mind felfelé és lefelé, mind pedig oldalirányban mozog a hullámok mentén.

A Rayleigh-hullámok keletkezése a Föld kérgének rugalmas tulajdonságaival és a felszíni rétegek határfelületeivel kapcsolatos. A földrengések során kibocsátott energia ezeken a hullámokon keresztül terjed tovább a felszínen, jelentős károkat okozva épületekben és infrastruktúrában. A szeizmológusok a Rayleigh-hullámok terjedési sebességét és amplitúdóját vizsgálva tudnak következtetéseket levonni a földrengés méretéről és a kőzetek szerkezetéről. A földrengésjelző állomásokon rögzítik ezeket a hullámokat, amelyek segítenek a földrengések lokalizálásában és azonosításában.