Paretooptimalitáshoz

Paretooptimalitás, vagy Pareto-hatékonyság, egy olyan allokációs állapot a gazdasági erőforrások elosztásában, amelyben nincs olyan más megvalósítható allokáció, amely minden érintett számára nem lenne rosszabb, és amelynek hatására legalább egy személy jobban jár. Egyszerűen: egy Pareto-fejlesztés olyan változtatás, amely senkinek sem ront, és valakinek javul. Ha egy állapotból nem elérhető ilyen fejlesztés, akkor az Pareto-hatékony.

Az összes Pareto-hatékony allokációt Pareto-határral (Pareto-frontier) vagy Pareto-hatékonysági fronttal jelöljük; ez a halmaz adja meg a megvalósítható állapotok közül azokat, amelyeken nem lehet úgy módosítani, hogy minden érintett ne legyen rosszabbul, és legalább egy személy jobban járjon.

A Pareto-optimalitáshoz vezető feltételek közé tartoznak a normál gazdasági feltételek: a preferenciák teljesek és tranzitívak, továbbá adott a rendelkezésre álló erőforrás- és költségvetési korlát. Bizonyos helyzetekben – például ha a megvalósítható készlet kompakt és a preferenciák folytonosak – a Pareto-határ létezése garantált.

A Pareto-hatékonyság önmagában nem garantálja a társadalmi jólét maximálását. Lehet több Pareto-hatékony állapot is, amelyek között a méltányosság vagy az igazságosság szempontjai szerint választani kell. Emellett küszöböli az externáliák, közjószágok vagy információs aszimmetria problémáit is, amelyek miatt a piacok nem mindig érnek el minden esetben Pareto-hatékonyságot.

Összefoglalva a fogalom alapvető eszköz a hatékonyság értelmezésére a közgazdaságtanban, és gyakran kíséri mechanizmus-tervezés, társadalmi jóléti elemzések és összehasonlító döntéshozatali megközelítések.