Objektumalapú

Objektumalapú programozás olyan paradigma, amelynek középpontjában az objektumok állnak. Ezek az objektumok adatokból (tulajdonságok) és a hozzájuk kapcsolódó viselkedésből (műveletek, metódusok) álló egységek, és a szoftver ezen objektumok összetételére és kölcsönhatására épül. Az objektumalapú megközelítés gyakran a strukturált vagy eljárás-alapú programozással szemben a szoftver szerkezetét objektumok közötti kapcsolatok mentén szervezi.

Az objektumok kapszulázást biztosítanak, vagyis a belső állapot gyakran nem érhető el közvetlenül, csak metódusokon keresztül módosítható. A példányok közötti kapcsolatok és viselkedés meghatározása is ezt a paradigmát erősíti. Az objektumok kölcsönhatása gyakran üzenetküldéssel vagy metódushívásokkal valósul meg.

A terminológia alapján az objektumalapú nyelvek lehetnek objektumorientáltak vagy inkább objektumközpontúak. Míg az objektumorientált nyelvek gyakran támogatnak öröklődést és polimorfizmust, addig az objektumalapú megközelítés egyszerűbb szerkezetet és dinamikus kapcsolódást is jelenthet, és előfordulhat, hogy hiányzik a hagyományos osztályfogalom.

Gyakori példák: a JavaScript tipikusan prototípus-alapú objektummodell, amely dinamikusan hozható létre és bővíthető objektumokat. A Lua szintén gyakran említett objektumközpontú nyelv, amely táblákból és metatábla-mechanizmusból építi fel az objektumok viselkedését. Más nyelvek esetében az objektumalapú megközelítés részletei különbözőek lehetnek.

Használata jellemző például webfejlesztésben és beágyazott rendszerekben, ahol rugalmas, dinamikus objektum-könyvtárak és kapszulázás előny. Az objektumalapú programozás gyakran előkészíti az áttérést az objektumorientált modellek felé, vagy lehetővé teszi gyors prototípus-készítést.