Napelemes

Napelemes olyan rendszerekre vagy eszközökre utal, amelyek a napenergia hasznosításával nyernek energiát. Gyakran a kifejezés a napelemekkel (fotovoltaikus cellákkal) működő rendszerekre vonatkozik, amelyek közvetlenül elektromos áramot termelnek a fény hatására. A napelemes technológiákat napenergia-hasznosításra használják, de létezik nap- vagy halogén alapú hőhasznosítási megoldás is, amelyet napkollektorokkal érnek el.

A napelemes rendszerek fő típusa a fotovoltaikus (PV) rendszerek, amelyek lehetnek hálózatra kötöttek (grid-tied) vagy önellátóak (off-grid). Emellett létezik hibrid megoldás, amely a PV-ben termelt áramot tárolja akkumulátorokban és szükség esetén visszavezeti a hálózatba. A rendszerek alapvető összetevői közé tartoznak a napelemek, az inverterek, a csatlakozó vezetékek és a tartószerkezetek (felfüggesztő vagy sík tartókeretek), valamint szükség esetén akkumulátorok és töltéskövető készülékek.

A működés árnyalatait befolyásolja a napsugárzás mennyisége, a napelemek dőlésszöge és irányultsága, az árnyékolás és az időjárás. A jelenlegi piacon a kifejezetten a lakossági és kereskedelmi felhasználásokban az átlagos napelemes modul hatékonysága körülbelül 15–22 százalék között mozog. Az élettartam általában 25–30 év, és a teljesítmény évről évre fokozatosan csökkenhet.

A napelemes rendszerek alkalmazása széles körű: tetőfelületeken történő generálás, üzemek és irodaházak áramellátása, napenergia alapú vidéki infrastruktúra és energianövekedési projektek. Környezeti szempontból a szén-dioxid-kibocsátás mérséklődéséhez járulnak hozzá, bár a beruházási költség és a hulladékkezelés a termékek élettartama vége felé jelentős lehet.