Lüktetés

Lüktetés is egy magyar főnév, amely a ismétlődő, ritmikus dobogást vagy lüktetést jelenti. A kifejezés olyan jelenségeket ír le, amelyek időben ismétlődő ütés-szerű, pulzáló mozgást vagy érzést hoznak létre. Használható fizikai, élettani, szenzoros és metaforikus értelemben egyaránt.

Fiziológiában és gyógyászati szövegekben a lüktetés a testben, például az artériák pulzusaként vagy a fájdalom lüktető jellegeként jelenik meg. A lüktetés gyakran hangsúlyozza a pulzus rendszerességét és erősségét. Hang- vagy mechanikai kontextusban olyan lüktető, dobbanó hang vagy vibráció értelmezhető, amely ritmikus hullámzást idéz elő. Művészeti vagy hétköznapi nyelvben a lüktetés metaforikus értelemben a jelenet vagy hangulat dinamikus, feszültséggel teli ritmusát is leírhatja.

Etymológiailag a szó a lüktet igéből származik, amelynek jelentése to throb vagy pulzál, és a -és képző segítségével alakult ki a főnév. A szó történetében valószínűleg német-Lüktung kifejezés hatására került be a magyar tudományos- irodalmi szóhasználatba a 19. század vége–20. század eleje környékén.

Lényegi rokonfogalmak: pulzus, pulsáció, ritmus. A lüktetés tehát a ritmikus, ismétlődő mozgás vagy érzés minőségi leírására szolgál.