Légzésdepresszió

A légzésdepresszió olyan klinikai állapot, amelyben a légzés frekvenciája vagy mélysége csökken, és ezáltal a vérgázok koncentrációjának megfelelő egyensúlya nehezített vagy akadályozott. Gyakori kiváltói közé tartoznak a központi depresszáns anyagok (például opioidok, benzodiazepinek, egyéb nyugtatók), neuromuszkuláris betegségek, fej- vagy gerincsérülések, trauma, súlyos metabolikus vagy toxikus állapotok, valamint egyes anaestéziás vagy intenzív terápiás körülmények.

Pathofiziológia szerint a légzésdepresszió a központi légzőközpont működésének gyengüléséből eredhet, vagy a légzőizmok gyengeségével, illetve a pulzus oxigén-szaturációjának és széndioxid-tartalmának zavaraival járhat. Ennek eredményeként hypoxia és/vagy hypercapnia alakulhat ki, ami állapotromláshoz vezethet, különösen elhúzódó vagy súlyos esetekben.

Jellemző tünetek közé tartozik a csökkent éberség, somnolencia vagy kóma, lassú, sekély légzés, esetleg cyanosis és alacsony pulzoximéteres szaturáció vagy abnormalitások a vérgáz-értékekben. Segítségként használható a capnography és a laboratóriumi vizsgálatok (ABG) a hipertónia vagy hypoxia kimutatására.

Kezelése mindig az ok feltárásával kezdődik: biztosítani kell a légutakat és a megfelelő légzést, szükség esetén oxigént adni, monitorozni a beteg állapotát, és mechanikus vagy non-invazív ventilációt alkalmazni. Olyan antidotumokra lehet szükség, amelyek az adott depresszáns hatását antagonizálják (például opioid-intoxeáció esetén naloxon). Fontos a káros gyógyszerek vagy anyagok kiiktatása, a kórokozó ok kezelése, és a hemodinamikai stabilizálás.

Prognózis és megelőzés: a kilátások az ok gyors felderítésétől és kezelésétől függenek. Megelőzésre törekszenek óvatos gyógyszerelés, szoros monitorozás és kockázati betegek célzott megfigyelése révén.