Lenzszabály

Lenzszabály (Lenz's law) az elektromágneses indukció egyik alapelve. Kimondja, hogy zárt vezetőn indukált elektromotoros erő (EMF) és ebből származó áram olyan irányú legyen, hogy a keletkező mágneses tér oppozíciót kifejtve megakadályozza a fluxusváltozást, amely az EMF-et létrehozza. A szabályt Heinrich Lenz állította fel 1834-ben, és szoros összefüggésben van a Faraday indukciós törvényével: a fluxusváltozás időbeni irányát a negatív előjel jelzi. Matematikailag a Faraday-törvény írásmódja ∮ E · dl = - dΦB/dt.

A szabály a mindennapi elektromos készülékekben megfigyelhető jelenségek magyarázatát adja. Például egy tekercsre közelített vagy eltávolított mágnes fluxusa változik, és az indukált áram olyan mágneses teret hoz létre, amely meg akarja állítani ezt a változást. Ennek eredményeként olyan energia- és momentumáramlás jön létre, amely a fluxusváltozás ellen hat. A transzformátorokban, motorokban és generátorokban ez az ellenkező irányú hatás teszi lehetővé a működést és a hatékony energiaátvitelt.

Megjegyzések: a Lenzszabály a kontextustól függően érvényes a klasszikus, quasi-statikus környezetekben, és összefügg a energia megőrzésével. A jelenség minden indukciós folyamatban alapvető, legyen szó lineáris tekercsekről vagy különböző geometriákban elhelyezett rendszerekről.