Küszöbértékalapú

Küszöbértékalapú megközelítésnek nevezzük azokat a módszereket és szabályokat, amelyek döntéseket vagy átalakításokat egy adott küszöbértékhez viszonyítva hajtanak végre. Általános formában egy mérés vagy jellemző összehasonlítása egy előre meghatározott T küszöbértékkel történik: pozitív vagy külön kategóriába kerül, ha a mérés értéke meghaladja a küszöböt, egyébként más kategóriába kerül. Gyakran több küszöbértéket is használnak a többosztályos elhatároláshoz.

Különböző megvalósítási formái közé tartozik az állandó (fix) küszöb, amelynél T állandó érték, és az adaptív küszöbölés, ahol a küszöb helyi jellemzőktől függ, például helyi átlagból vagy szórásból számított érték lehet. Dinamikus küszöb azt jelenti, hogy a küszöb időben vagy térben változik. Ismert példák közé tartozik a képfeldolgozásban a bináris küszöbölés és az Otsu-féle automatikus küszöbölés, valamint olyan módszerek, mint a Sauvola vagy Bernsen adaptív küszöbölések.

Alkalmazási területek közé sorolhatók a képi binarizálás és éldetektálás, jel- és hangfeldolgozás, szemészeti vagy környezeti megfigyelésben állapotfigyelés és riasztási rendszerek, pénzügyi döntéshozatalban egyszerű küszöbszabályok, valamint anomália- és eseménydetektálás. Előnyei közé tartozik a könnyű érthetőség és a gyors végrehajtás, míg hátrányai között a felületes vagy változó megvilágítású adatokra való érzékenység és a küszöb kiválasztásának szükségessége áll.

Összefoglalóan a küszöbértékalapú megközelítés egyszerű, hatékony eszköz lehet olyan feladatokra, ahol a jellemzők széles körben szeparálhatók egy vagy több küszöbérték segítségével. A legjobb eredmény érdekében gyakran adaptív vagy automatikus küszöbölési technikákat alkalmaznak.