Készletekrl

Készletekről szóló wiki-tartalom

Készletek alatt olyan anyagi eszközök összességét értjük, amelyeket a vállalkozás a működés során tart a későbbi értékesítésre vagy feldolgozásra. Ide tartoznak a nyersanyagok, közvetlen anyagok, félkész termékek, késztermékek és kisebb kiszerelésű áruk vagy árukészletek. A készletek szerepe számos vállalati folyamatot érint: költségoldali szemléletben költségként kerülnek fel a termelési vagy értékesítési költségekhez, pénzügyi beszámolóban pedig eszközként jelennek meg a mérlegben, és az értékesítés során költségként és bevételként érintettek.

Értékelésük és értékük meghatározása során a legtöbb számviteli rendszer a következő elveket követi: a készleteket általában a költségükkel vagy a nettó realizálható értékkel (NRV) kell összevetni, és a kettő közül a kisebb értéket kell kimutatni a mérlegben. Az értékelésben gyakran alkalmazott módszerek közé tartozik a FIFO (elsőként beérkezett készletek kerülnek először értékesítésre), a LIFO (utolsóként beérkezett készletek előtétele) és a súlyozott átlagköltség. A nemzetközi számviteli standardok szerint a LIFO alkalmazása korlátozott vagy tiltott lehet (például IFRS alatt általában nem megengedett), míg a FIFO és a súlyozott átlagköltség széles körben elfogadott.

Készletgazdálkodás és nyilvántartás: a készleteket rendszeresen nyilvántartják és leltárral ellenőrzik, a leltárfelvételek meghatározzák a tényleges állományt. Modern gyakorlatban ERP rendszerek, barcode- vagy RFID-által támogatott nyilvántartások segítik a készletszintek nyomon követését, a rendelési döntéseket és a megfelelő készlet-szint fenntartását. A készletek forgása és elhasználódása közvetve befolyásolja a vállalat működési hatékonyságát, finanszírozási költségeit és kockázatait, például elavulást vagy értékcsökkenést okozva.