Kormeghatározás

Kormeghatározás a tárgyak, rétegek vagy események korának meghatározását jelenti. A módszerek két fő irányba sorolhatók: relatív kormeghatározás, amely megmondja, hogy melyik réteg vagy lelet időben előbb vagy később keletkezett, és abszolút (numerikus) kormeghatározás, amely konkrét időt ad meg években vagy évtizedekben.

Az abszolút kormeghatározás legfontosabb eszközei közé tartoznak a radiometrikus módszerek. A radiocarbon dating (14C) szerves anyagokra alkalmazható, és általában néhány száz–tízezer évre ad becslést; a kapott eredmények kalibrációs görbékkel történő finomítása szükséges. Más radiometrikus elvek közé tartozik a K‑Ar és Ar‑Ar datálás vulkáni kőzeteknél, illetve a U‑sorozat-vizsgálatok kalcium‑karbonátból származó példányoknál. Az ESR (elektron-spin rezonancia) és a TL/OSL (termolumineszcencia és optikai lumineszcencia) a ásványi anyagok utolsó varrásának vagy expozíciójának időpontját becsülik meg.

Relatív módszerek közé tartozik a rétegzettségi és typológiai korbecslés (például ásatási rétegek sorrendje, eszközök típusainak fejlődése), illetve a dendrochronológia, amely faévgyűrűk alapján ad éves pontosságú dátumokat.

Fontos megjegyezni, hogy a kormeghatározás eredménye mindig bizonytalanságokkal jár, és gyakran több módszer kombinációja szükséges a megbízható kor meghatározásához. A módszerek kiválasztása az anyag jellemzőitől és a kormeghatározás céljától függ.