Kontaktfelületek

Kontaktfelületek azok a felületek, amelyek két test között érintkeznek és terhelést, hőátadást, illetve gyakran elektromos áramát is közvetítenek. Mechanikai érintkezésben a látszó felületnél valós érintkezési felület által okozott kopás és hőátadás döntő.

Érintkezési mód szerint lehetnek sima csúszású vagy gördülő, pont-, vonal- vagy területi érintkezések. Elektronikai kontextusban a kontaktfelületek az elektromos áram átjutását szolgálják, ahol a kontaktellenállás és oxidáció fontos tényezők.

Fontosak a valós érintkezési felület nagysága, a felületi érdesség, a terhelés és kenés állapota. A Hertz-féle érintkezési elmélet a sima, elasztikus testek érintkezését írja le; a valós kapcsolathoz gyakran plasztikus deformáció is hozzájárul. A súrlódás a felületek minőségétől és a kenési állapottól függ.

Kopásmechanizmusok közé tartozik adhéziós, abrazív és fáradási kopás. Kenés segíthet csökkenteni a kopást és a hőnyomást; felülettextúra és bevonatok (például TiN, DLC) növelik a terhelhetőséget.

Felületvizsgálat: érdességmérés (Ra, Rz), profilometria, érintkezésiellenállás mérése (elektrikai érintkezéseknél) és tribológiai szonda vizsgálatok.

Alkalmazások: gépészeti csuklók, csapágyak, fogaskerék-kapcsolatok, tömítések és elektromos kapcsolók.