Kockázatalapú

A kockázatalapú kifejezés olyan megközelítést jelöl, amely a tervezés és működés során a kockázatok felmérésére és azok alapján történő prioritások meghatározására összpontosít. A lényege, hogy az erőforrásokat – például időt, pénzt és személyzetet – a legnagyobb kockázatot jelentő területekre összpontosítják, a kisebb kockázatú területeket pedig ennek megfelelően ütemezik vagy mérséklik.

A kockázati értékelés általában a kockázatok azonosításával kezdődik, ezt követi a valószínűség és a hatás (kimenet) értékelése, majd ezek alapján egy rangsor vagy pontszám készítése. A döntéshozatal során gyakran használnak adatokat, modellalapú becsléseket és rendszeres felülvizsgálatot.

Széles körben alkalmazzák például a közigazgatási és hatósági ellenőrzésekben, az élelmiszerbiztonságban és a közegészségügyben, ahol a kockázatalapú ellenőrzési programok hatékonyabb erőforrás-használatot tesznek lehetővé. A pénzügyi és az informatikai szektorokban a kockázatalapú döntéshozatal segíti a kockázati profilok felállítását, a védekezési intézkedések és a monitoring priorizálását.

Előnyei közé tartozik a hatékonyság növelése és a megelőzés hatékonyságának javítása; hátrányai pedig a adatok minőségétől való függés és a kockázatok helytálló értékelésének a kihívásai, amelyek esetenként torzíthatják a prioritásokat, ha az értékelés hibás vagy torz.