Klórtartalmú

Klórtartalmú kifejezés olyan anyagokra utal, amelyekben legalább egy klóratom vagy klórcsoport van jelen. A fogalom széles körben használt a kémiában és a környezetvédelemben, és inorganikus vagy organikus vegyületekre egyaránt vonatkozhat. A klórtartalmú vegyületek felismerése fontos, mert klórtartalomuk gyakran határozza meg felhasználási területeiket, előállításukat és potenciális környezeti vagy egészségügyi hatásaikat.

Inorganikus klórtartalmú vegyületek közé tartoznak például a hidrogénklorid (HCl), a klórgáz (Cl2) és a hipokloritok, mint a nátrium-hipoklorit (NaOCl). Ezek közül a hipokloritok gyakran használatosak fertőtlenítésre és fehérítésre, míg a klórgáz és a savas hidróklorid-szabványok ipari folyamatokban fordulnak elő. A nátrium-klorid (NaCl) egyszerűen só, de energia- vagy vegyület-előállítás során klórtartalmú kötések részeként jelen lehet.

Organikus klórtartalmú vegyületek közé tartoznak a klórozott szénhidrogének és polimerek, így például a klórozott oldószerek – például klórmetán, triklóretilén és tetrachloretilén – valamint a klórtartalmú polimerek, például a polivinil-klorid (PVC). Ezeket a vegyületeket széles körben használják az iparban és a mindennapi termékekben, de egyesek környezetre és egészségre gyakorolt hatásai miatt szabályozottak vagy kockázatértékelés alatt állnak.

Kockázatok és környezeti hatások: számos klórtartalmú vegyület mérgező lehet, irritáló hatású vagy maradandó a környezetben. Bizonyos termékek égetése vagy lebontása dioxinok képződését eredményezheti, ezért a gyártást, a használatot és a kibocsátást gondosan szabályozzák.