Kisfeszültségre

Kisfeszültségre utaló fogalomként a villamos hálózatok azon szegmenst jelöli, amely alacsony feszültségen működik a közép- vagy nagyfeszültséghez képest. Általában a nemzetközi és hazai előírások szerint a kisfeszültség váltakozó áramú feszültsége legfeljebb 1000 V, egyenáramú esetben pedig legfeljebb 1500 V. E határértékek a mindennapi felhasználásban a háztartásoktól a könnyű ipari alkalmazásokig terjedő berendezéseket és rendszereket ölelnek fel. A kisfeszültség tehát azokat a hálózati elemeket és eszközöket foglalja magába, amelyekkel a felhasználói igények megvalósulnak, például világítási és alapszabályozó rendszerek, háztartási gépek, kisfeszültségű motorok vagy elosztóhálózatok.

A kisfeszültségre vonatkozó előírások és szabványok a nemzetközi szervezeteknél (például IEC) és az európai szabványosításban (EN) található, és a hazai jogszabályok is ezekre a normákra épülnek. Fontos elemei a biztonságnak a megfelelő izoláció, védőföldelés, érintésvédelmi védelem, valamint az áramkimaradások elleni védelem érdekében használt eszközök (például oltó- és megszakító kapcsolók, biztosítók, áramvédelmi relék).

Az infrastruktúra e szegmense kifejezetten a felhasználó közvetlen közelségében lévő berendezésekre és szervezésre összpontosít. A tervezésnél és karbantartásnál kiemelt szempont a megbízhatóság, a tűzvédelmi és biztonsági követelmények betartása, valamint az energiahatékonyság és a kompatibilitás különböző készülékek között.