Kifejezésszókincs

Kifejezésszókincs, vagy a kifejezések lexikonja, a nyelv azon rétegét jelenti, amelyet állandó vagy előre rögzített szókapcsolatok alkotnak. Ide tartoznak az idiomák, kötött kifejezések, gyakori szókapcsolatok és köznyelvi formulák, valamint bizonyos értelemben a közmondások és mondatsablonok is. A kifejezésszókincs nem pusztán a szókincs mennyiségét jelenti, hanem az egységek jelentését és használatát is, amelyek adott nyelvi kontextusban kollektív értelemmel és funkcióval bírnak. Gyakran idiomatikus vagy rögzített a jelentésük, ezért a szó szerinti fordítás nem adja vissza a valódi értelmet. A kifejezésszókincs különbözik a szavak általános lexikonától abban, hogy itt többnyire több szóból álló egységek és a nyelvi kultúra függőek.

Tanulmányozása és fejlesztése fontos a folyékonyság és a megértés szempontjából. A kifejezés- és frazeológiai elemek megértése segíti a hallás utáni értést, az olvasást és a fordítást, valamint a stílus- és regisztermegértést. A kutatók korpuszokat és frekvenciaanalízist használnak, hogy feltárják, mely kifejezések a leggyakoribbak, melyekhez kötött a jelentés, és hogyan adhatók át ezek a formulák a nyelvtanulóknak. Frazeológiai szótárakat készítenek, és oktatási módszereket fejlesztenek, amelyek a kötegezett nyelv használatát hangsúlyozzák. Minden nyelvnek saját kifejezésszókincse van, amely beszédességet, természetes hangzást és kulturális relevanciát biztosít.