Interoperabilitás

Interoperabilitás az a képesség, hogy különböző rendszerek, alkalmazások és szervezetek képesek legyenek egymással együttműködni: adatokat cserélni, folyamatokat összekapcsolni és a megosztott információt érthetően felhasználni anélkül, hogy jelentős egyedi módosításokra lenne szükség.

Három fő dimenziója van: technikai interoperabilitás (formátumok, protokollok és API-k biztosítják az adatok cseréjét), szemantikai interoperabilitás (közös jelentés és értelmezés a felhasználók között) és szervezeti interoperabilitás (szabályozások, folyamatok és felelősségi körök összehangolása).

Enablers: nyílt és közös szabványok, keretrendszerek és jóváhagyott architektúrák. A gyakorlatban például HL7 FHIR és DICOM az egészségügyben, JSON és REST a webalapú rendszerekben, valamint ontológiák és RDF a szemantikai réteghez. Nemzetközi és nemzeti keretek, például az EU ISA² programok, támogatják az interoperabilitást.

Előnyök közé tartozik a hatékonyság növekedése, gyorsabb és megbízhatóbb adatmegosztás, jobb döntéstámogatás és szolgáltatások minőségének javulása a közszolgáltatásokban, az egészségügyben vagy a közlekedésben.

Kihívások: sokféle szabvány és megoldás jelent meg, elavult rendszerek, adatok minősége és integritása, valamint biztonság és adatvédelem (GDPR) kockázatai. Emellett a szervezeti kultúra és a governance nélkülözhetetlen a fenntartható interoperabilitáshoz.