Indikáció

Indikáció az orvosi döntéshozatal alapvető fogalma: olyan klinikai ok, állapot vagy tünet, amely alapján egy adott diagnosztikus vizsgálat, terápiás beavatkozás vagy gyógyszer alkalmazása indokolt vagy célszerű. Az indikáció meghatározza, miért és mikor van értelme egy adott beavatkozást végrehajtani, és szempontként szolgál a kezelési terv megalkotásához.

Az indikációk általában abszolút vagy relatív kategóriába sorolhatók. Az abszolút indikáció olyan helyzetet jelent, amelyben a beavatkozás lifementő vagy rendkívül fontos, és ellenjavallat hiányában kötelező lehet. A relatív indikáció pedig akkor fennáll, amikor a kezelés előnyei meghaladják a kockázatokat, de a döntés egyénre szabott, mérlegelést igényel. Emellett előfordulnak off-label használatok, azaz olyan alkalmazások, amelyeket hivatalos engedély nélkül írnak fel, de amelyek mögött bizonyítékok vagy szakmai gyakorlat alapján indokoltnak tűnhetnek.

Az indikációkat gyakran klinikai irányelvek, támogató tudományos bizonyítékok és a szabályozó hatóságok jóváhagyásai határozzák meg. Idővel az új kutatási eredmények frissíthetik az indokoltságot, a beteg egyéni állapota, életkora és társbetegségei pedig módosíthatják a döntést.

Példák: antibiotikum indikációja bakteriális fertőzésben; képalkotó vizsgálat indikált gyanított kórállapot esetén; antikoaguláns terápia indikációja stroke-megelőzés céljából, a vérzéskockázat figyelembevételével. Az indikációkat és a kontraindikációkat összhangban értelmezik a biztonságos és hatékony ellátás érdekében.