Immunválaszokban

Immunválaszokban a szervezet antigének elleni védekezését számos sejtes és molekuláris mechanizmus alkotja. Az immunválaszok két fő ágra bonthatók: veleszületett (innate) és adaptív immunválaszokra. A veleszületett válasz gyorsan lép működésbe, nem specifikus, és első védelmi vonalakat jelent. Az adaptív immunválasz lassabb kezdeti lefutású, de szelektív és memória-képző: hosszú távú védelmet nyújt a korábbi expozíciók után.

A veleszületett immunválaszt számos tényező képviseli: fiziológiai és fiziokémiai barrier rendszerek, fagocitáló sejtek (neutrofilek, makrofágok), dendritikus sejtek, természetes ölő (NK) sejtek, valamint a komplementrendszer. Ezek a komponensek az adott antigén felismerése után jelzőanyagokat és mediátorokat bocsátanak ki, amelyek fokozzák a gyulladásos válaszokat és segítik a későbbi adaptív immunválaszt kiváltó APC-k, azaz antigen presenting cellák hatékonyságát.

Az adaptív immunválasz sejtes és humorális ágakon keresztül valósul meg. B-sejtek szintjén antitestek képződnek, amelyek specifikusak az antigénekhez, és közreműködnek a neutralizálásban, opszoninációban és részt vesznek a komplementrendszer aktiválásában. T-sejtek közül a CD8+ citotoxikus T-sejtek közvetlenül sejtalapú támadást intézhetnek, míg a CD4+ helper T-sejtek szabályozó és koordináló szerepet töltenek be. Memória sejtek kiépülése biztosítja a gyorsabb és erősebb válaszokat a későbbi expozíciókra.

Az immunválaszok dinamikája és kommunikációja elengedhetetlen a fertőzések leküzdéséhez, a vakcináció hatékonyságához, és számos autoimmun vagy allergiás rendellenesség megértéséhez.