Igenévvel

Igenévvel az 'igenév' instrumentális alakja a magyar nyelvtanban. Az igenév a verb és azzal kapcsolatos szófajok tárgyalásakor a nem igeragozási formák közé tartozik; az instrumentális esetben pedig a mondatban eszközként vagy mőként kifejezi a cselekvés módját vagy eszközét. A képzése egyszerű: az alapnévhez -vel toldalék kapcsolódik.

A nyelvtani leírásokban az igenévvel formát általában akkor említik, amikor a nyelvtani szerkezetek eszközhatározását vagy a módjelentést vizsgálják. Ezen a ponton az "igenév" és annak instrumentalisa a grammatikai referenciákban a mondatszerkesztés eszközeként értelmezett, gyakran elméleti vagy oktatási összefüggésekben jelenik meg. A használat részletei attól függnek, hogy az adott szöveg milyen mértékben dolgozza fel a magyar nyelvtagokat és a szózáródásokat.

Kapcsolódó fogalmak közé tartozik a főnévi igenév (a magyar nyelvtanban az infinitívust jelöli), valamint az igék különböző alakjainak és a melléknévi igenévnek a tárgyalása. Az igenévvel formát leggyakrabban nyelvtani leírások, oktatási anyagok vagy nyelvészeti vizsgálatok során említik, amikor a mondatszerkesztés eszközeinek részletes bemutatása a cél.

További olvasmányok: főnévi igenév, igetípusok és a magyar nyelvtan instrumentális esetei.