Hulladéklerakás

Hulladéklerakás olyan hulladékkezelési mód, amelynek során a hulladékokat olyan, speciálisan tervezett és üzemeltetett létesítményekben helyezik el, amelyek célja a környezeti kockázatok minimalizálása. A lerakás során a hulladék elkülönül a környezet többi részétől, és a terület hosszú távú védelme érdekében gyakran utógondozást is előírnak.

Fajtái közé tartoznak a kommunális hulladéklerakók (MSW), az építés- és bontási hulladék lerakók, valamint a veszélyes hulladék lerakók. A létesítmények rendszerint vízzáró rétegekkel és tömörítéssel készülnek, és vízgyűjtő/levezető rendszerekkel, valamint gázgyűjtő rendszerekkel rendelkeznek, amelyek minimalizálják a szivárgó folyadék környezeti terhelését és a gázképződést.

Működésük során kiemelt szerepet játszanak a vízszigetelésre szolgáló rétegek és a levezető rendszerek, amelyek a szivárgó folyadék környezeti terhelését csökkentik. A hulladékból keletkező gázok, különösen a metán, begyűjtése és hasznosítása gyakori. A területet folyamatosan monitorozzák, hogy időben észleljék a környezeti hatásokat.

Szabályozásuk magában foglalja az engedélyezést, környezeti hatásvizsgálatot és a folyamatos környezetvédelmi monitoringot. Az Európai Unió hulladék-hierarchiája szerint a lerakás a legkevésbé preferált megoldás; előnyt élvez a megelőzés, az újrahasznosítás és az energia-visszanyerés. Magyarországon a hulladékgazdálkodási jogszabályok ezt az alapelvet követik, és előírják a lezárás utáni utógondozást.

Lezárás után a terület rekultiválható lehet, például zöldterületként vagy más célra, a lerakó pedig hosszú távú utógondozást igényel a környezeti hatások megelőzése érdekében.