Gyökérkárosítók

A gyökérkárosítók olyan biotikus tényezők csoportja, amelyek a növények gyökereit támadják és ezzel gyökérkárosodást, fokozott stresszt és gyengült növényeket okoznak. A csoportba tartoznak parazitikus fonálférgek (nematódák), a gombás és oomiketes kórokozók, bakteriális kártevők és bizonyos parazita növények. A hatás gyakran a víz- és tápanyagfelvétel csökkenésében, a növény vitalitásának romlásában mutatkozik meg. A gyökérkárosítók jelentős gazdasági kárt okoznak számos szántó- és kiskert növényben világszerte.

Nematódák: a legfontosabb csoportok közé tartoznak a Meloidogyne fajok (gyökér-gödrösödés), Pratylenchus fajok (gyökérszövetek belső károsítása), valamint a Heterodera és Globodera fajok (cisztás nematódák). A fertőzés gyökérsérülést, visszafejlődött növényeket, sőt önmagában a terméscsökkenést okozhat.

Gombás és oomiketes kórokozók például Phytophthora spp., Pythium spp., Fusarium oxysporum és Rhizoctonia solani, amelyek gyökér- és gyökérkori rothadást, gyökérsérüléseket idéznek elő. Baktériumok közé tartozhatnak a Pectobacterium és Erwinia fajok, amelyek gyökér- és talajfertőzéseket okozhatnak. Parazita növények, mint Orobanche és Cuscuta, közvetlenül a gyökérhez rögzülnek, és tápanyagot vonnak el a gazdaboltól.

Diagnosis és kezelés: a tünetek felmérése mellett gyökerek vizsgálata és laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a pontos azonosításhoz (nematódák kimutatása, kórokozók kultúrája vagy molekuláris módszerek). Kezelésben integrált megközelítés jellemző: vetésforgó rendszerek és rezisztens fajták alkalmazása, talajhigiénia, elővető és postemergens intézkedések, biológiai kontrollalapú megoldások, valamint szükség esetén kémiai vagy szisztemikus növényvédő szerek alkalmazása a kártevők és kórokozók korlátozására. A gyökérkárosítók elleni védekezés fontos része a fenntartható növénytermesztésnek.