Gerelyhajítás

Gerelyhajítás a szabadtéri atlétika egyik számaként a versenyző által használt gerely nevű hosszú, vékony és hegyes végű dobóeszközzel történő minél távolabbi eldobását értelmezi. A kísérlet során a dobást a dobó körben végzik, és a gerelynek érkezésének helye a kijelölt sávban minősül érvényesnek. A férfi és női mezőben a gerely tömege és mérete különbözik: a férfiak esetében körülbelül 800 gramm tömegű, hosszúsága körülbelül 2,6–2,7 méter; a nőknél körülbelül 600 gramm és 2,2–2,3 méter hosszú gerelyekkel versenyeznek, a szabályok ezt a megkülönböztetést írják elő.

Technikailag a dobás három fő fázisa köré épül: a futófelkészülés (rohanás a dobás helyére), a leadás előtti testtartásból történő lendületátvitel és a leadási lendület szétválasztása a karból, a behúzott felkartörésből adódó gyorsító mozdulat. A jó dobó gyakran a testről a vállakra terheli át az erőt, miközben a gerely csúcsát egy minél meredekebb, stabil kilépő szögben vezeti ki a dobó körből.

Versenyek és szabályok: a legjobb érvényes dobás számít, és a döntőbe jutó versenyzők között általában kvalifikáció és végső döntő zajlik. A dobás akkor érvényes, ha a gerely földre érkezik a kijelölt dobóföldi zónában és a dobó körön belül történik; a szabálytalannak minősülő kísérletek nem számítanak. A mérés a legmesszebb ért érvényes dobást rögzíti.

Történelem és rekordok: a modern gerelyhajítás a 19. és 20. században alakult ki, és a férfi versenyt az olimpiai programban 1908 óta, a női versenyt pedig 1932 óta rendezik. A világrekordok a sportág történetében felsorolják a legkiválóbb dobókat: a férfi világcsúcsát több évtizede Jan Železný tartja, amely 98,48 métert érint. A női világrekordot Barbora Špotáková tartja, a legjobb teljesítmény 72,28 méter. A sportág gazdasági és edzésfeltételei a World Athletics (WA) irányelvei alá tartoznak, és a nemzeti szövetségek adják a versenysport szintjét és fejlesztését.

---