GTPenergizálás

GTPenergizálás egy olyan kifejezés, amelyet a magyar szakszövegek gyakran használnak arra, hogy a guanozin-trifoszfát (GTP) hidrolízisének energiát adó szerepét írják le a sejtekben. A fogalom általánosabban arra utal, hogy a GTP-ből GDP és foszforsav által felszabaduló energia konformációváltozásokat és mechanikai munkát hajt végre fehérjékben és fehérjekomplexekben. Bár a kifejezés széles körben értelmezett ezen a módon, nem tekinthető formálisan standardizált terminusnak az angolszász biokémiában; gyakran alkalmaznak pontosabb kifejezéseket, például GTP-által vezérelt energiatranszdukció vagy GTPáz-ciklus.

A mechanizmus lényege, hogy a GTP-kötő fehérjék, vagy GTPázok, a GTP kötésével aktív állapotba kerülnek, amely lehetővé teszi számukra a feladat végrehajtását. A hidrolízis következtében GDP+Pi keletkezik, és ez gyakran energiát szabadít fel, amely egy adott ciklus befejezéséhez vagy egy konformációváltozáshoz szükséges. A fordításban például az EF-Tu és az EF-G GTP-hidrolízisre támaszkodva kontrollálják a tRNA beépítését és a riboszomán belüli transzlációt. Membrándinamikában a dinaminnal kapcsolt GTPázok vezérlik a vesicula szétválását. A mikrotubulusok esetében a GTP-tubulin növekedése stabilizálja a növekvő véget, míg a hidrolízis hozzájárul a dinamikus instabilitáshoz.

A GTPenergizálás koncepciója kiemeli a GTP által szolgáltatott energiának sokféle biológiai szerepét, köztük a jelátvitelben részt vevő Ras-szerű GTPázok és a sejten belüli motilitás finomhangolásában betöltött szerepét. A terminológia tehát segít szemléltetni az energiahordozó molekula szerepét, de a szakterületek között eltérő szakkifejezéseket is találhatunk.