Folyadék

A folyadék olyan anyagállapot, amelyet a nyomás és a hőmérséklet meghatározott tartományai között adott térfogat jellemez, de alakja a tartályhoz igazodik. A folyadékok képesek folyást végezni és alakjukat a külső környezet hatása szerint formálják. Molekuláik között közepes kötőerő található: a részecskék szabadon mozognak, így a folyadék folyik, de a saját térfogatát megőrzi. Emiatt a folyadékok nem töltik ki az adott tartályt, hanem felületüket a környezet nyomása és érintkezése határozza meg.

Fizikai jellemzőik közé tartozik a sűrűség, a viszkozitás, a felszíni feszítés és a párolgási tulajdonságok. A sűrűség megadja, hogy hány kilogramm van egy köbméterben; például a víz 4 °C-on kb. 1000 kg/m³. A viszkozitás a belső súrlódást mutatja: minél nagyobb, annál kevésbé csúszik egymáson a folyadék rétege. A felszíni feszítés a folyadék felszínén fellépő erők összessége, amely jelenségeket, például cseppformát és kapilláris emelkedést okoz. A hőmérséklet növekedésével általában csökken a sűrűség és a viszkozitás, nő pedig a párolgás gyorsasága.

Osztályozásában a folyadék lehet tiszta anyag vagy oldat. Oldatokban az összetevők nem láthatók külön, mert egymásba oldódtak. A poláris oldószerek, például a víz, általában jól oldják a poláris anyagokat; az apoláris oldószerek, például az olajok, inkább az apoláris anyagokat oldják. Gyakorlati példák: víz, etanol, növényi olajok, benzin. A folyadékok fontos szerepet töltenek be az életben és az iparban: oldószerként, hűtőközegként és anyagáramlásban betöltött szerepük kiemelkedő.