Folyadékokat

Folyadékok olyan halmazállapotok, amelyek definíció szerint rendelkeznek állandó térfogattal, de nem állandó alakúak. A folyadék kiáramlik, és alkalmazkodik a tartály belső felületéhez, így felületet alkot. Jellemző rájuk a felületi feszülés és a viszkozitás, amely megmutatja, mennyire ellenáll a belső mozgásnak. A folyadékok sűrűsége és viselkedése erősen függ a hőmérséklettől és a nyomástól, és általában közel incompressibilisnek tekinthetők alacsony nyomáson.

Folyadékokat érintő gyakorlati és természeti példák közé tartozik a víz, az olaj és más folyadékok, továbbá a biológiai folyadékok, mint a vér vagy a nyál. Keverékeik közé tartoznak oldatok, szuszpenziók és emulziók. A folyadékok mozgása fontos szerepet játszik a csővezetékes szállításban és a gépészeti rendszerekben: a nyomáskülönbség hatására áramlanak, és Reynolds-szám alapján megkülönböztethető a lamináris és a turbulens áramlás.

Az összefüggések a folyadékok vizsgálatában középpontban vannak a sűrűség, a viszkozitás, a felületi feszülés és a diffúzió. Fizikában és mérnöki tudományokban hidrodinamikai és reológiai modelleket használnak a folyadékáramlás leírására, köztük Newtoni és nem-Newtoni folyadékokra. Környezetvédelemben a folyadék-körforgás és a szennyező anyagok transzportja kiemelt szerepet kap.