Foghúzás

Foghúzás vagy fogeltávolítás a fog kilazításával és eltávolításával járó fogászati beavatkozás, amelyet általában fogorvos vagy szájsebész végez. A beavatkozás gyakori a fogászatban, és több okból szükségessé válhat.

Indikációk közé tartozik a súlyos fogszuvasodás, a gyökérkezelés kudarcai, súlyos parodontális betegség, trauma, fogak torlódása vagy benyomódott, illetve bölcsességfogak.

Két fő típusa van: egyszerű foghúzás (ha a fog látható és kiemelhető a szájüregből) és sebészeti foghúzás (amelyet általában akkor alkalmaznak, ha a fog megtört vagy az íny alatt van, és szükség lehet metszésre vagy csonteltávolításra).

Előzetes vizsgálat és felkészítés: a foghúzás előtt klinikai vizsgálat és röntgenfelvétel segít meghatározni a fog helyzetét és a közeli idegeket vagy arcüregeket. Helyi érzéstelenítés általában biztosított; szükség esetén nyugtató vagy általános érzéstelenítés adható.

A beavatkozás leírása: egyszerű foghúzásnál a fogat fogemelő eszközzel meglazítják, majd fogóval kiveszik. Sebészeti foghúzásnál gyakran metszésre, a szövetek felnyitására, a csont megmunkálására és a fog részletekben történő eltávolítására kerül sor.

Utókezelés: a vérzés kontrollálására gyakran géztapassal nyomják, kerülni kell a dohányzást és a megerőltető tevékenységeket, puha ételek fogyasztása javasolt. A száj higiénéje és a meleg sósvizes öblítés segít a gyógyulásban; fájdalomra és duzzanatra általában NSAID-ok, például ibuprofen ajánlott.

Kockázatok és gyógyulás: fertőzés, túlzott vérzés, száraz üreg (alveoláris osteitis), idegkárosodás vagy más fogak átmeneti érzészítésének zavara, és a gyógyulás késése. A legtöbb esetben egy-két hét alatt felépül, a csont teljes gyógyulása hosszabb időt vehet igénybe.

Alternatívák: fog megtartása érdekében gyökérkezelés vagy korona, illetve a fog kiesése utáni protézissel oldható meg.