Feszültségablak

A feszültségablak egy olyan fogalom, amely leggyakrabban a villamos hálózatok és az elektromos rendszerek kontextusában használatos. Általánosságban azt a megengedett feszültségszintet jelenti, amelyen belül egy berendezés vagy rendszer képes megbízhatóan működni. Ha a feszültség ezen ablakon kívülre esik, azaz túl alacsony vagy túl magas, az problémákat okozhat.

Az alacsony feszültség, más néven alulfeszültség, jelenthet csökkentett teljesítményt, megnövekedett áramfelvételt (ami túlmelegedéshez vezethet) vagy a berendezések nem megfelelő működését. Például egy motor lassabban foroghat, vagy egy izzó halványabban világíthat.

A magas feszültség, más néven túlfeszültség, pedig károsíthatja az elektromos alkatrészeket, lerövidítheti azok élettartamát, vagy akár azonnali meghibásodást is okozhat. Ez vonatkozhat elektronikus eszközökre, motorokra, transzformátorokra és más érzékeny berendezésekre.

A feszültségablak mértéke rendszertől és berendezéstől függ. Általában a névleges feszültséghez képest egy bizonyos százalékos tűréshatárral adják meg. Például egy 230 V-os hálózati feszültségű rendszer feszültségablaka lehet +/- 10%. A szabványok és előírások meghatározzák a különböző alkalmazásokra vonatkozó elfogadható feszültségtartományokat, hogy biztosítsák a biztonságos és hatékony működést. A feszültség stabilizálására és a feszültségablakon belüli tartására különféle eszközök, mint például feszültségszabályozók, használatosak.