Felébreszthetség

Felébreszthetség (felébreszthetőség) a személy azon képességét jelenti, hogy alvásból könnyen felébredjen, és az ébredés során mennyire reagál a külső ingerekre. A kifejezés az alváskutatásban és klinikai gyakorlatban használatos, és az ébredési küszöb, vagy arousal threshold magyar megfelelőjeként is értelmezhető. Az ébredés könnyedsége vagy nehézsége szorosan összefügg a mély alvás fázisaival (NREM), a REM alvással, a cirkadián ritmussal és a környezeti tényezőkkel.

Fiziológiája szerint az ébredésre adott válasz az agykérgi éberségért felelős hálózatok, például a retikuláris aktiváló rendszer (RAS) aktivitásától függ. A különböző alvásfázisok eltérő ébredési küszöböt jelentenek: a mély NREM általában nehezíti az ébredést, míg a könnyebb felébredés gyakrabban fordul elő a felületes NREM vagy REM alvás alatt.

Számos tényező befolyásolja a felébreszthetőséget: az előző éjszaka szükséglete (alvásadottság), a cirkadián ritmus, a fény- és zajhatások, a testhőmérséklet változásai, táplálkozás és a koffein, nikotin vagy egyéb stimulánsok használata; gyógyszerek és alkoholfogyasztás; életkor és egyéni biológiai különbségek.

Értékelése lehetőleg alváslaboratóriumban történik: kontrollált ébresztések alatt mérik, milyen gyorsan és mennyire erősen reagál az illető, illetve poliszomnográfiával és actigográfiával is vizsgálható. Szubjektív értékelésére szolgálnak kérdőívek és naplóbejegyzések is. A felébreszthetőség fontos klinikai szempont lehet nyugtalan éjszakai alvás, alvási apnoe vagy insomnia esetén, és összefüggést mutathat a Sleep inertia nevű jelenséggel, amely az ébredés utáni rövid távú kognitív és motoros teljesítmény-romlást írja le.