Felolvas

Felolvas egy magyar ige, amelynek jelentése hangosan olvasni egy szöveget. Általában akkor használják, amikor valaki nyilvánosság előtt vagy mások hallgatósága előtt mondja el a szöveget, vagy amikor kötelezően vagy pedagógiailag fontos, hogy a hallgatók hallják az olvasott tartalmat. A felolvasás lehet egyszerű, szóbeli közlés vagy részese egy előadásnak, színpadi olvasásnak és oktatási gyakorlatnak egyaránt. A felolvasás célja gyakran a szöveg érthetőségének növelése, a kiejtés bemutatása, a nyelvi megértés segítése vagy a szöveg hangulatának közvetítése.

Etymologia és használat szempontjából a szó a fel- előtagból és az olvas igéből származik. A fel- itt a cselekvés hangosan és közönség előtt történő végrehajtását jelzi. A felolvasás főnévként az aktusra utal, a felolvasó pedig lehet ember vagy eszköz, amely hangosan közvetíti a szöveget. A mindennapi nyelvben gyakori példák: „A tanár felolvas egy szöveget a diákoknak.” „Ma felolvastam egy részletet.” „A színész felolvas egy monológot a közönség előtt.”

Nyelvtanilag a felolvas ragozható az igei cselekvés szabályai szerint, hasonlóan az olvas igéhez. A jelen időben például: én felolvasok, te felolvasol, ő felolvas, mi felolvasunk, ti felolvastok, ők felolvasnak. A múlt időben: felolvastam, felolvastál, felolvasta, felolvastuk, felolvastátok, felolvastak. Kapcsolódó kifejezések a felolvasás (a cselekvés neve) és a felolvasó (a személy vagy eszköz, amely olvas).