Fegyvernyugvás

Fegyvernyugvás, vagy armistice, a harci cselekmények ideiglenes vagy tartós felfüggesztését jelentő megállapodás két vagy több fél között. Jellemzően a fegyverhasználat tilalmát és egy időre szóló leállást rögzít, gyakran a későbbi békeiratadás vagy béketárgyalások előkészítő lépéseként szolgál. A fegyvernyugvás lehet részleges vagy teljes, és gyakran rendelkezik ellenőrzési mechanizmusokkal, feltételekkel, valamint a foglyok cseréjével vagy területi elrendezésekkel kapcsolatos előírásokkal.

Etymológia és használat. A kifejezés összetétele a fegyver és nyugvás szavakból ered, vagyis a fegyverek megnyugvását, leállását jelöli. A hétköznapi nyelvben gyakran használják a fegyverszünet szinonimájaként is, bár a két fogalom közvetlenül eltérő jogi és politikai jelentéssel bírhat: a fegyverszünet általában rövidebb távú, a fegyvernyugvás pedig hosszabb távú megállapodást vagy a béke előkészítését takarhat.

Történelem és példák. A fegyvernyugvás fontos eszköz a konfliktusok lezárásában vagy elhúzódó tárgyalásokban. A leghíresebb példák közé tartozik az 1918-as első világháború fegyvernyugvása (Compiègne-i fegyvernyugvás) és a második világháborúhoz kapcsolódó több nappal későbbi megállapodások, például Franciaország és Németország 1940. június 22-i fegyvernyugvása vagy az 1943-as Cassibile-armistice Olaszország és a szövetségesek között. Ezek a megállapodások gyakran kiindulási pontot adtak későbbi békeszerződésekhez vagy rendezéshez.

Fontos különbség. A fegyvernyugvás nem mindig jelenti a teljes fegyveres konfliktus lezárását; gyakran feltételekhez kötött ideiglenes megállapodás, amely alapján később békeszerződésre törekednek. A fegyverszünet viszont általában rövidebb idejű fegyverhasználati tilalmat jelent, amelyet közvetlen katonai cselekmények befolyásolhatnak.