Függvényhívás

A függvényhívás a programozási nyelvekben a függvény vagy metódus végrehajtásának kezdeményezése. A hívás során a hívó kód átadja a szükséges paramétereket, a függvény végrehajtása megtörténik, majd visszatér a hívóhoz egy eredménnyel (vagy üres értékkel, ha a függvény nem ad vissza értéket).

A paraméterátadás módja jelentősen befolyásolja a viselkedést. A leggyakoribb megközelítések az értékátadás (pass-by-value) és a referenciaátadás vagy mutatóátadás (pass-by-reference); egyes nyelvek támogatják a nevesített paraméterek használatát és a variadikus paramétereket, illetve default értékeket.

Az egy híváson belüli végrehajtás a verem (stack) segítségével történik. Minden hívás tárolja a visszatérési címet, a lokális változókat és az állapotokat. Ha a hívások mélyek vagy rekurzívak, a verem túlcsordulhat. Bizonyos nyelvek tail-call optimalizálást alkalmaznak, amely a végső hívást úgy végrehajtja, hogy a jelenlegi hívás keretét felülírja.

Fontos fogalmak: a függvények lehetnek tisztán funkcionálisak vagy oldaleffektusokat is tartalmazhatnak; magasabb rendű függvények (paraméterként megadott vagy visszaadott függvények) és lezárások (closures) révén a környezeti állapot megőrizhető a hívások között. Szinkron és aszinkron hívások is léteznek, utóbbiaknál gyakran ígéretek vagy jövőbeni értékek (promise) adnak vissza.

Nyelvi különbségek: C-ben és C++-ban főként érték- vagy referenciaátadás van; Pythonban objektumok referenciával történő átadását kezeli; JavaScriptben a szinkron és aszinkron hívások ígéreteken keresztül történnek. A függvényhívás megvalósítása nagyban befolyásolja a végrehajtás sorrendjét és memóriahasználatot.